A pakolási mániája kezd az idegeimre menni. Amúgy se a kedvenc elfoglaltságom a ruhahajtogatás, de így, hogy napjában minimum háromszor de inkább ötször képes kipakolni a ruháskomódja tartalmát…Ó, a boldog idők, amikor még csak az alsó két fiókot érte el! Már a negyediknél tart pakolásban, kihúzásban meg már a legfelsőnél, de abba belenyúlni még nem tud, szóval a zoknik egyelőre biztonságban vannak. Most is pakol, gondoltam hagyom, úgyis mindegy, hogy hússzor rakok vissza egy pulóvert, vagy egyszerre húszat. Meg kíváncsi is voltam, hogy mit kezd a kimondatlan engedéllyel, anya itt ül és nem szól rám. Ha azt képzeltem, hogy elveszti az érdeklődését, és abbahagyja magától, tévedtem. Addig fel se nézett, amíg ki nem szedett minden mozdíthatót. Aztán nagy büszkén felém fordult, anya, végeztem, jöhetsz. Nem mentem, csak szomorúan néztem a vilmosmagasságú kupacot. Jaj nekem! Erre fijjam rámnézett, a kupacra, megint rám, és elkezdte visszagyömöszölni a ruhákat a fiókokba, amolyan igazi férfimódon. Egy nadrág, két póló, egy maci, egy pulóver, egy kispárna…Na itt kezdett gyanús lenni. Én is ilyesmit pakoltam, mikor gyerekkoromban világgá akartam menni. De vajon hogy gondolja? Utánaköti a fiókot a babakocsinak???

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.