Egy éves és egy napos fijjam kapaszkodás - és a kapaszkodás illúziója - nélkül megáll a lábán. Ugyan kicsit ferde, kicsit imbolyog, de a miénk.

Elmentek a vendégek, de hagytak rengeteg ajándékot. Miután fijjam kipihente a születésnapi ünneplés komoly fáradalmait (gyertyafújás, tortaevés, ajándékhalmok kicsomagolása, kipróbálása, egyszemélyes, egyszeri és megismételhetetlen bábelőadás megtekintése...hány egyéves…

Tulajdonképpen már tud állni, csak ő még nem tudja. Tegnap rajtakaptam, hogy csak úgy lazán ácsorog a járókában, két kézzel kapaszkodva egy semmihez nem rögzített csörgőbe. Csak a tudat tartotta talpon, hogy kapaszkodik. Ezen kívül további vezeték nélküli élményekben is…

Rádiót hallgatok. Hamburgeradó, chipsadó, kulturális adó, válságadó. Azon töröm a fejem, lassan be kéne fejeznem a szoptatást, mielőtt anyatejadót rónak ki a gyerekemre.

Kisfiam tegnap egész nap komoly háztartási munkákat végzett. Jött velem teregetni, és nagyon kedvesen és segítőkészen szétválogatta a ruhákat a szőnyegen, tudva, hogy a kosárban nem látom át pontosan, hogy mit mi után szeretnék a szárítóra tenni. Ezután segített feltörölni…