Vilmos bármivel képes telefonálni, aminek valamelyest telefonformája van. A füléhez tartja és veszettül hallózik, legyen az szappantartó, dobozka, leszerelt szekrényzár vagy kismozdony. Azt hittem az a csúcs, amikor a játék autó konzol visszapillantó tükrébe beszél, de ma ezt is…

Vilmos éppen egy tíz centi magas plüsszsiráfon próbál lovagolni. Nem tudom láttam-e valaha ennél aranyosabbat.

Észrevétlenül szerepet cseréltünk. Eddig, mikor hazajöttünk a bevásárlásból, letettük a csomagokat a konyhapadlóra, és Vilmos készségesen mindent kipakolt és kézbe adott, hogy helyretehessük. Most a kezét tartja, hogy pakoljunk ki szépen, és ő majd elrak mindent a helyére.…

Végigsimítottam az ínyét és valami határozottan megkarcolta az ujjamat. Megnéztem alaposabban, hát nem áttört az első kis fogacska? Végre megint van kit egyfogúnak csúfolni.