Édesapámnak van egy olyan - kimondottan hétvégékre és egyéb munkaszüneti napokra kifejlesztett - szokása, hogy hajnalok hajnalán reggelit készít. Magyarul szekrényajtókat csapkod, evőeszközökkel csörömpöl, ha nem elég hangosak, akkor el-elejt egyet a mosogató vagy egy tányér felett, biztos, ami biztos.

Mikor otthon vagyunk, mást kell kitalálni, mert a bejbi az első taktusra felsír, és a kukorékolásával teljesen elnyomja a szépen megtervezett koncertet.

Ébredés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.