Vilmos megtette élete első bizonytalan lépéseit. Előkarácsonyt tartottunk, és annyira el volt foglalva a szalagok-csomagolópapírok-ajándékok közti közlekedéssel, hogy elfelejtett kapaszkodni. De aztán, áhítatos csendünkre feleszmélve, gyorsan fenékreült, biztos ami biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.