A mai napért méltán büszke lehetek a fiamra. Apja elutazott, így egymásra vagyunk utalva. Délelőtt segített teregetni, és már nem csak adogatja a ruhákat, hanem ki is rázza előbb, pont, ahogy anya csinálja. Délután mással voltam elfoglalva, ő meg még nem beszél, így szólni nem tudott, hogy teli a peló. Máskor idejön és a fejét a térdemre hajtva beszédes illatfelhőket ereget, de most a járókába száműzve ezt nem tudta megtenni, így előbb minden mozdíthatót kihajigált, aztán, mivel erre sem figyeltem fel, szépen levette a nadrágját, hogy ezzel is beljebb legyünk. Egyszerűbb lesz, ha már beszél. Így viszont sokkal szórakoztatóbb. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.