Végre süt a nap, délután levittem a gyerkőcöt a játszótérre. Volt zsivaj, sok kicsi, babakocsihegyek, anyukatömbök, de fijjamat nem érdekelte semmi, egyenesen becélzott egy, a placc kellős közepén magányosan álló játékbabakocsit a benne ülő, elég élethűnek látszó játékbabával. Hát ilyet még nem látott. Óvatosan közelített a szerzethez és megérintette a homlokát. A baba nem mozdult. Erre rátette a tenyerét a fejére és egy picit megrázta, hátha csak alszik. Semmi válasz. Megfogta az egyik lábát, majd a másikat is. Még mindig semmi. Rámnézett, megvonta a vállát, átállt a túloldalra, és tolni kezdte a hinták felé. Nem tudom, meddig fajult volna a dolog, mert ezt már azért nem hagytam, a babatulajdonos meg csak nem akart előkerülni, így szomorú szívvel elcipeltem onnan a gyerekemet. Szerencsére nem vette rossz néven. Helyes volt nagyon. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.