Vasárnap délutáni napsütésben sétára indulok a kisfiammal. Az egyik szomszéd házban lakó békésen szívja a cigarettáját az ablakban, és közben talán arra gondol, hogy milyen jó lesz ebben a fülledt melegben kinyitni egy jó hideg sört. Már ki kellett volna, mennyivel jobb lenne sörösdobozzal a kézben cigizni...na hol az a sör? - pöccenti ki az ablakon a csikket, utána se néz, csak a szeme sarkából, mintha látná egy pillanatra a látóterébe épp begördülő babakocsit, a lefelé szálló, vékony füstcsíkot húzó csikket, gondolatban talán vállon veregeti magát - nézd csak, hát nem beletaláltam? Anyuka vajon mikor veszi észre? De ez már csak nagyon a tudata mélyén motoszkálhat, hiszen már a kezében a jó kis söröcske, egy újabb szép szál cigaretta, és mire felszáll az első füstgomolyag, tompa agya már rég elfeledett babát, kocsit, anyukát, utcazajt, mindent, ami a lakáson, sörön, cigin kívül létezik a világban. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.