Azt gondoltam, hogy a körömvágás mindig kínszenvedés lesz, és eddig soha nem is úsztuk meg visítozós-kapálózós cirkusz nélkül. Most viszont, hogy öcsikének is vágom a körmét, Vilmos alig várja, hogy végezzek és rá kerüljön a sor. Olyan úri mozdulattal tartja egyik kezét a másik után, mintha bizony csini kis manikűrös kislány lennék, aki előtt nem illik jelenetet rendezni, bármennyire "fáj" is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.