Másfél-kétórás visítás után kisebbik csillagom végre úgy dönt, hogy alszik egyet. Már csend van kemény öt perce, mikor Vilmoskám halkan odalopózik hozzá, és sugárzó arccal a fülébe kiabálja, hogy baba! baba! Mit mondjak, nem az volt az első gondolatom, hogy milyen aranyos. Csak a második.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.