Kúszik a baba. Már napok óta lelkes igyekezettel riszál, irányba áll, és haladni kezd, teljes gőzzel, hátrafelé. Melyet persze méltatlankodó visítás kísér, felróva, hogy mért is kerül egyre távolabb a becélzott tárgy. Ma viszont elkezdett előre is menni néhány térdnyit (talán ez a legközelebb álló mértékegység arra, amit csinál). Szóval halad előre. Hátra. Közlekedik. Jaj nekünk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.