Már lefektettük a gyerekeket, picike alszik, Vilmos még mesét néz. Nagy a csend. Benézek hozzájuk, és alig hiszek a szememnek. Fijjam ül az ágya szélén egy nyitott esernyőt tartva a feje fölé, és úgy nézi a képernyőt. Nem tudom mit csodálkozom egyébként. A mesében zuhog az eső. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.