- Legyen szíves megemelni a kabátokat - mordul rám a pénztáros.

- Az a kabát egy gyerek - mutatok rá finoman a vásárlás közben elaludt, fejét a bevásárlókocsi fogójára hajtó fiamra. 

- Ne haragudjon - mondja rögtön emberré vált hangon - nem vettem észre. 

Megnéztük mi is az ő szemszögéből. Egy kicsit tényleg hasonlít egy kabátra. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.