Egy hete volt Vilmos születésnapja. Maga fújta el a három szál gyertyáját nagy boldogan délután, mikor megkapta a tortát, aztán vissza kellett tűzni őket este is, és minden étkezésnél, amíg tartott a torta. Mikor nem voltunk elég gyorsak, beletűzte egyedül, de úgy, hogy a tartókák alja koppant a tálcán és épp csak kilátszott a kanóc.

Tegnap együtt elkészítettük az adventi koszorút. Este nagy örömmel nézte, hogy gyertyákat tűzök bele, és apa meggyújt egyet. Még gyújtsad! Nem, most csak egyet, a másodikat majd jövő héten. Anya fújom, anya fújom! Nem, fiam, ezt most egy kicsit hagyjuk égni, nézd, milyen szép. Anya, akkor énekelj. Eléneklek néhány karácsonyi dalocskát, de egyik se tetszik neki. Akkor mit énekeljek, fiam? Hát a születésnapot. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.