Hajnalban Vilmos felébredt és kiabálni kezdett: Anya, nem ezt nézzük, anya, nem ezt nézzüüük! Hát mit nézzünk, kisfiam?- kérdezem félálomban az alvó gyerektől. Micimackót, mondja. Jó, nézzünk Micimackót, mondom, és alszunk tovább. Egészen addig, amíg a baba fel nem sírt a kiságyban: - Maki! Makiii! Makiiiiii! Átbotorkálok, kezébe adom a maciját. Megtekinti, a sarokba vágja, és alszik tovább. Visszafekszem, és azon gondolkodom, ha én beszélek álmomban, biztos azt mondogatom, hogy aludni akarok. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.