Vilmos már pár hónapja egyáltalán nem cumizik, de a biztonság kedvéért eltettem az utolsó két cumiját minden eshetőségre. Eddig nem kellett elővennem. 

Zsiga még cumizik, éjjel mindenképpen, de nappal is, főleg, mikor álmos. 

Hétfőnként járok a cumibolt közelében. Most hétfőn felmértem a cumihelyzetet, és úgy találtam, hogy öcsi két cumija megfelelő mennyiség, így nem vettem. 

Szerdán a gyerek szétrágta az egyiket. Nem baj, van még egy, az csak kitart hétfőig. Kis is tart, csak nem tudom hol, mert péntek délután ismeretlen helyre távozott. Feltúrtam az egész lakást, hogy hova bújhatott a nyavalyás cumi, de persze nem került elő. És közeledett az este. Nem volt mit tenni, kénytelen voltam elővenni Vilmoska féltve őrzött ereklyéit. Gondoltam már úgyse emlékszik rájuk, nem lesz gond. Talán észre sem veszi, hogy öcsinek "új" cumija van. 

Na persze. Zsiga felragyogó arccal szemlélte meg a cumit díszítő oroszlánfejet és boldogan rohant a bátyjához, Immos, Immos, néz, oroszán! 

Vilmos kicsit zavartan nézi az oroszlánt, majd engem, majd megint az oroszlánt, és bizonytalanul megkérdezi: Anya, ez az enyém? Szabad hazudni a gyereknek? Fut át az agyamon, de olyan gyorsan, hogy el se kell hessentenem. Nem, fiam, neked már nem kell cumi. Mert én már nagyfiú vagyok? Kérdezi, mire megkönnyebbülten bólintok. 

Nagyfiú vagyok - súgja maga el, és büszkén mosolyog. Úgy tűnik megúsztam. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.