Éjfél után valamivel hallom, hogy a picikém halkan sírdogál. Átmegyek és megnézem, hát ül az ágyában és pityereg. Mi van, fiam, kérdem. Sírok, mondja, és sír tovább. Próbálom lefektetni, cumival, cumisüveggel megnyugtatni, de nem járok sikerrel. Jó, akkor dumáljunk, gondolom. Szóval akkor mi a baj, csibe? Sírok. És mi lenne, ha nem sírnál? Jó - és leteszi a fejét. Még mielőtt kiötölném a következő mondatot, elalszik. Jót beszélgettünk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.