Vacsiznak a csemeték, közben pakolok, a visításra megyek be. Egy villa a földön, Vilmostól zeng a ház - Nem szabad dobálni a villáááát! -, Zsiga krokodilkönnyeket eregetve bömböl. Vilmoshoz fordulok. 

- Megütötted?

- Csak a fejét.

- De kicsim, nem ütheted meg öcsit azért, mert leejtette a villáját.

- Akkor mikor szabad ütni?

- Semmikor, fiam - gondolom át az előző mondatomat. 

- Akkor csak a labdát ütjük? 

Ma is tanultunk valamit. Ő azt, hogy nem bántjuk öcsit, én meg azt, hogy sokkal pontosabban kell fogalmaznom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.