Vilmos hanyatt fekszik az ágy közepén, lábai az égnek merednek, és kiabál: Gyere, öcsi, fújd el a gyertyákat!

Milyen gyertyákat? - kérdezem rosszat sejtve. Feleslegesen. 

Hát én vagyok a torta - mondja - a lábaim a gyertyák.

Öcsi két éves. És lelkesen jön fújni. 

Mikor szóhoz jutok, csak azt tudom kérdezni: És milyen torta vagy, fiam?

Hát csokis. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.