Ma megtudtam, hogy a babakocsival a buszmegálóban szobrozás és a busz beállásakor befordulás a középső ajtóhoz nem jelzi egyértelműen az utazási szándékot. 

Szokás szerint babakocsis csemetémmel indultam az ovis részlegért, mivel elég messzire költöztünk, busszal. Az első ajtón felszállós szabály ránk értelemszerűen nem vonatkozik, így beálltam a babakocsival a babakocsival feszállós helyre. Az ajtó nem akart nyílni, csak miután mindenki felszált elöl. Ebben nem volt semmi furcsa, némely sofőr így szokott eljárni. 

Mikor végre kinyílt, felszálltunk szépen, lefékeztem a kocsit, leültem, vártam, de nem indultunk, a sofőr valamit mérgesen magyarázott valakinek. Nem hallottam, de egy idő után gyanús lett, hogy nekem beszél. Gondoltam tudni akarja, hogy van-e bérletem. Felmutattam. Erre odakiabált, hogy ezt ő onnan nem látja. Otthagyva a kisembert (!) előreballagtam igazolandó, hogy jogosan tartózkodom a járművön. Erre olyan fejmosást kaptam, amilyenhez az elmúlt hat év anyasága alatt nem volt szerencsém. Megtudtam, hogy nekem ugyanúgy fel kell mutatnom a bérletemet, mint minden más halandónak, mert különben ő honnan tudná, hogy utazási szándékom van. Majd ha ezt megtettem, akkor felszállhatok, de nem így, mint most, hogy csak úgy felszállok, és neki oda kell hívnia, így feleslegesen húzom a többi utas idejét. 

Miközben gondolatban megköszöntem a buszvezetőnek, hogy a fél busz előtt kioktatott és megszégyenített, felvetődött bennem pár technikai kérdés. Például az, hogy hazafelé, még mindig babakocsival, plusz két gyerekkel, két bevásárló táskával, esetlegesen az éppen felszálláskor elhajított cumival/cumisüveggel/sapkával kb melyik fülemre akasszam a bérletemet, hogy rakjam el elég gyorsan, hogy két kezembe kapva a babakocsit mielőbb felszálljak minél kevésbé akadályozva a többi utast az időhúzásommal. Gondoltam megfigyelem, hogy mások hogy csinálják. Felszállnak a buszra, egyik kezükkel megkapaszkodnak, a másikkal szép komótosan visszahelyezik a bérletüket a zsebükbe vagy táskájukba, miközben a busz már megtett vagy 50-100 métert a következő megálló felé. Ja, hogy nekem se kapaszkodni, se pakolászni nincs kezem? Hát az az én bajom. 

Egy kicsit azért remélem, hogy összefutunk még, és épp rá fogok érni az ő szabályai szerint eljárni. A tervem a következő. Beállok az ajtóba, és nem szállok fel. És ha esetleg megkérdezi, hogy mire várok, visszakérdezhetek, hogy mégis miből gondolta, hogy utazási szándékom van? Lát bérletet a kezemben? Na ugye! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.