Mihály egyelőre Zsigának hívja mindkét testvérét. Nem meglepő, elég egyformák, volt egy kislány az oviban, aki egy ideig rá se jött, hogy két különböző gyerekről van szó, aztán mikor igen, akkor az egyiket Zsigának, a másikat pedig Zsigmondnak hívta. Én se mindig értem mért bonyolítottuk az életünket azzal, hogy külön nevet adtunk nekik. Mennyivel egyszerűbb Mihály módszere. Mikor nincsenek itthon, én is hajlamos vagyok átvenni. És milyen vicces is egy ilyen családi mondat, hogy gyere babám, menjünk el a Zsigákért. Persze nem überelheti a Béláimat, de azért nekünk így is jó. Vilmosaink is voltak, mikor Vilmos már ovis volt, Zsiga meg még nem, de azért néha bevittem kicsit játszani. Egyszer egy kisfiú igencsak csodálkozva ment az óvónénihez, mesélve, hogy tessék elképzelni, két Vilmos van a homokozóban. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.