Nyelvészeti kérdések a reggelizőasztalnál. Vilmossal dumálunk.

Rendben, ha néni a katica, akkor ladybird. Na de mi van, ha bácsi?

Tényleg, akkor mi van?

Vilmos! Fiú vagy lány tesót szeretnél?

- Lányt. Fiú már van. 

- És anya, mikor alszol, addig a baba kijön a hasadból? Reggel meg visszateszed?

Nem mondom, hogy egy idő után nem lenne kényelmesebb úgy aludni, de most még oké. 

Fáradt, nyűgös kicsi fiam hisztizik lefekvés előtt. 

- Eltűnt a hold, anyaaaa! És csak kééét csillag van, azért sííírok!

- Jól van, csibém, ne bömbölj már! Lehozzam neked az egyik csillagot?

- Neeeeem!! Nem éred eeeeel!!

Tényleg csak azért nem. 

Vilmos gyerekkártyákkal játszik, a képeket kell a szavakkal összepárosítani. Elég jól megy neki, de a televíziónál elakad. Nekünk semmilyen tévénk nincs, se új, se a képen látható régi fajta képcsöves, kétágú szobaantennás bútordarab, de azért látott már tévét itt-ott. Mi lehet ez, fiam, kérdezem. Tanácstalanul nézi egy darabig, majd kiböki: ez bizony egy méhecskés laptop. Most én nézek tanácstalanul. Ok, laptop, mesenéző alkalmatosság, na de mért méhecskés? Míg be nem ugrik Maja a méhecske két csápja, ami valóban hasonlatos a szobaantennához.

- Pisis vagyok, anya! - hozza a nadrágját a majdnem szobatiszta kisebbik csemetém. 

- Nem baj, fiam, dobd be a mosógépbe, mosunk egyet. Tessék, itt az enyém is, ezt is beteheted. 

- Te is bepisiltél?

(Most már igen.)

Reggelit készítek, Vilmos asszisztál.

- Anya, a szalámi gyümölcs vagy zöldség?

- Egyik sem, fiam, még csak nem is növény. 

- De hát héja van!

Néha nem könnyű válaszolni. 

"Vilmosnál kimaradt a dackorszak, de Zsiga most kettőjük helyett is megoldja:
- A piros asztalon akarok enni!
- Akkor hozd ki a szobából.
- Nem!
- Kihozom én.
- Nem, én hozom ki!
- Segítek.
- Nem!
- Akkor csináld egyedül!
- Nem, segíts!
- Itt jó lesz?
- Nem!
- Akkor ide teszem.
- Neeeem, tedd visszaaa!
- Ok, itt a rizsed.
- Nem szeretem rizst, vidd el!
- Jó, majd kapsz mást.
- Add vissza, rizst akarok!
und so weiter, 7/24..."

Hajnali három. Vilmos megjelenik az ágyam mellett, köszönt, bebújik mellém. Magamhoz ölelem és próbálok visszaaludni. Alig pár perc múlva megszólal: 

- Bújtam. Akkor most visszamegyek Vilmoskához.

De jó. Már én is keverem az ikreimet.  

"Jövünk haza a boltból, egyszer csak Zsiga:
- Apa, fotózz le!
- Nem.
- De igen.
- Ok, várj, előveszem a telefonom. ... Nézz ide!
- Nem itt, a lépcsőnél!
- Jó, menj oda! Mosolyogj!
- Így nem jó, gyere közelebb!
- Most így jó?
- Nem, nincs itt a levelem!
- Ott van a lábad előtt, vedd fel! Most jó?
- Igen. De nem... a kavicsom is kell.
- Most jó?
- Igen. Kész van már?
Hú, lesz bajunk vele, ha 16 éves lesz."