A két éves csemetém épp most tesz tisztába egy rendőrfigurát a motorjára fektetve. Kommentálja is: gyere, bácsi, kakis vagy, kapsz tiszta pelenkát. Én meg csak ámulok. 

- Nem, fiam, ez nem csíkos, ez fehér - hallom a szobából. 

- De, csíkos! - visít Vilmos, igazsága biztos tudatában. 

- De fiam, milyen csíkokat látsz rajta, amikor ez tök fehér?

- Hát fehér csíkokat!

Apa ezzel legyőzetett. Egy jegesmedve mintázatán folyt a vita egyébként. Lehet, hogy csíkos. Elbizonytalanodtam. 

Nyaralunk. Pici fiam meztelenül, pisicsíkos lábbal szalad hozzám. Mi van, fiam, kérdezem, megpróbáltál a bokorba pisilni? Széles mosoly: Igeen. És sikerült? Még szélesebb mosoly: Neem.

"Filozófusok figyelmébe
- Apa, az mi?
- Kaktusz, Vilmos, egy növény.
- És van neki lába?
- Nem, nincsen.
- És van neki szeme?
- Nincs, Vilmos, növény, azoknak nincs.
- Akkor nem cica."

- Vilmoska!

- Mi van, kisöcsi?

Még a végén meghatódom. 

Boci, boci megfázott,

hoztam neki kakaót,

nem akarta meginni,

haza kellett kergetni.

Nyuszi, nyuszi tarka,

se füle, se farka,

oda megyünk lakni, 

ahol tejet kapni.

Mikor este a párévesek beszélgetnek:

Zs.: - Alszolok

V.: - Akkor bepárnázlak.

Séta előtti öltözködés közben csíptem el.

Apa: - Zsiga, mi van a pelusodban?

Zsiga: - A fütyim. 

És tényleg. 

- Ma megyünk a tormaverembe - mondja Vilmoskám indulás előtt.

- Hova, kisfiam? 

- A tormaverembe. 

- És mit csináltok ott?

- Hát tormaóra lesz. 

Ja, így már értem. 

Apa-fia beszélgetés meseválasztás közben a laptop előtt. 

Apa: - Nem kell összemancsolni a képernyőt, elég, ha csak rámutatsz.

Vilmos: - Ez nem képernyő, hanem monitor. 

Nincs véleményem.