Mindig vicces, mikor együtt látva a gyerekeimet megkérdezik, hogy ikrek-e. Gyakran előfordul. Ennél sokkal viccesebb eset esett meg pár napja, mikor Zsigával mentünk Vilmos elé az oviba. A gyerekek kint voltak az udvaron, picikém rögtön beült a homokozóba a bátyja mellé, és játszani kezdett. Lecsüccsent hozzájuk egy kisfiú, és mikor rájuk nézett, elkiáltotta magát: Nézzétek, két Vilmos van! 

Néha még nekem is utána kell számolnom. Tényleg nem ikrek?

"- Vilmos, mit rajzolsz?
- Fát.
- De a fa lombja zöld, nem barna.
- Igen, apa. Újat csinálok.
[...]
- Ez most mi lesz, Vilmos?
- Ez? Bácsi!
- És miért barna?
- Az mindegy. Így is bácsi."

- Soha többé nem játszom Zsigával!

- Miért, fiam? 

- Csak mert nem. 

- És most mit akarsz csinálni? 

- Gyurmázni fogok. Zsiga, jössz?

Zsigmond fiam felcsattog a negyven fokos teraszra a medencéből és leguggol a kutya mellett.

- Szia Manó! Van lábad? Van szájad? Van szemed? Van farkad? És nincs labdád?

És tényleg. Melege is van, de az nem került szóba. Azzal nem lehet játszani. 

Jöttem karikán / kicsi karikán / három füle füle / énekel a fán

Jöttek pocogok / karikakerék / három füle füle / énekel a fán

Mondjuk, hogy félsiker. De a gitárkíséret kimondottan jó volt. 

Papa: - Vilmoska, nekem ne táncoljál ebéd közben, mert ellátom a bajodat!

Vilmos: - Zsigának táncolok. 

"amikor Vilmos fáradt már és hajlik a hisztire, előveszi a panelt: "Mennyé' innen!"
Erre én helyzettől függően próbálok reagálni, most pl. azt, hogy "Nem."
Erre ő: "Minnyá pinnyá kutyla nyevelá."
Egy kicsit elgondolkodtam rajta, majd azt mondtam: "Nem."
Ebben kiegyeztünk, ő ette tovább a dinnyét."

- Nézd, anya, ott egy cicimaci! - lelkendezik Vilmos.

- Egy micsoda?

- Hát mondom, egy cicamica!

Apa vodkázik, és a gyerek beszél félre??

Anya: - Olyan utálatos vagy, kisfiam!

Vilmos: - Nem vagyok utálósos! Én rossz vagyok!

Tökéletesen lefedi a testvérségük mibenlétét az épp zajló történés: Vilmost szidom, rám se bagózik, az öccse viszont teli torokból sír és kiabál, hogy "Ne bántsad Vilmoskát! Ne bántsad Vilmoskát!". Persze ez visszafele nem működik, ha Zsigát szidom, Vilmos oda se pillant, lévén nem az ő dolga. Ha pedig mindketten kapják az áldást, akkor lazán odaveti, hogy "Öcsi volt" és csinálja tovább, amit addig. Viszont, hogy még inkább árnyaljam a képet, ha az uramra vagyok mérges és az asztalra csapok, mindkét gyerek sírni kezd. Sose tudom, hogy legyek okos, de az biztos, hogy mindegyik esetben nekem van bűntudatom.