Tökéletesen lefedi a testvérségük mibenlétét az épp zajló történés: Vilmost szidom, rám se bagózik, az öccse viszont teli torokból sír és kiabál, hogy "Ne bántsad Vilmoskát! Ne bántsad Vilmoskát!". Persze ez visszafele nem működik, ha Zsigát szidom, Vilmos oda se pillant, lévén nem az ő dolga. Ha pedig mindketten kapják az áldást, akkor lazán odaveti, hogy "Öcsi volt" és csinálja tovább, amit addig. Viszont, hogy még inkább árnyaljam a képet, ha az uramra vagyok mérges és az asztalra csapok, mindkét gyerek sírni kezd. Sose tudom, hogy legyek okos, de az biztos, hogy mindegyik esetben nekem van bűntudatom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.