Este.

Most épp abban a korszakban van a gyerőce, mikor egy másodpercre nem szállna le rólam a világ minden kincséért sem. Néha, mikor szeretnék olyasmit csinálni, amihez nem jó, ha a térdembe kapaszkodik, belegépel vagy lapoz helyettem, kénytelen-kelletlen bezsuppolom a járókába. Ettől nem túl boldog, személyes sértésnek veszi a drasztikus térszűkítést. Azon gondolkodtam, jobban viselné-e, ha én ülnék a járókába mondjuk olvasni, ő meg nyugodtan szambázhatna, amerre akar, de nélkülem?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.