Oda kell figyelnem, hogy fogalmazok a bejbi előtt. Tegnap, mikor az uram telefonált a világvégéről, hogy indul hazafelé, megosztottam az információt a gyerekkel: "Apa nemsokára hazajön". Erre az én fiam az ajtó felé kapta a fejét, fülelni kezdett, majd gyorsan odacsattogott és letáborozott a küszöbön. Tetőtől talpig meghatódtam. Most pedig, ahogy ezt írom, eszembe jutott az eset pártörténete óvodás koromból. Hirtelen lettem napközis, és nem volt még a saját jelemmel ellátott ágyam. Azt mondta az óvónéni, hogy nemsokára kész lesz. Erre én mikor a többiek lefeküdtek, leültem egy kisszékre (akkoriban csak székre) és vártam türelmesen a nemsokára elkészülő ágyamat. Úgy képzeltem, hogy már javában öltögetik valahol és mindjárt ideér, addig minek feküdjek máshova? Hát, ülhettem volna ott egy darabig, hetek múlva lett csak saját ágyacskám. Az uram viszont szedni kezdte a lábait, szinte repült hazafele, mikor felhívtam és elmeséltem neki az esetet, hogy mielőbb összecsókolhassa a fiát. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.