Vajon mi választja el az aranyosságot a rosszaságtól? Elég nehéz megállapítani a határt. Fijjam időnként fejbekólint egy macival vagy szivacskockával, esetleg egy műanyag építőelemmel. Nevetek persze, mert aranyos, kacag közben, láthatóan tetszik neki a játék. Csakhogy ma reggel hátulról közelítve orvul megtámadott az apja fém cukorkásdobozával. Mit mondjak, azt már egyáltalán nem találtam viccesnek, sőt, kimondottan fájdalmas élmény volt. Hogy kellene ezt a tudtára adnom? Kicsi még ahhoz, hogy megértse, ha valamivel fájdalmat okoz. Meg hát...amikor ilyeneket csinál, akkor is végtelenül aranyos. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.