Vilmos szépen csendben játszik a gyerekszobában. Ez már eleve gyanús, többször rá is néztem, de csak pakolgatta a sapkáit fiókból ki-be, később előkerült pár kinőtt rugdalózó is a dobozból, ahol az ilyesmik vannak. Szeret velük játszani, azért nem rakom messzebbre, inkább ezeket pakolássza mint a fiókokat. Épp ma mondta az uram, hogy a gyerek már unja a fiókozást, és szerintem meghallotta, mert a többedik benézésre már a fiókrámolásnál tartott. Gondoltam most már elég, eltakarítom a romokat. Ahogy közelebb értem, feltűnt, hogy az egyik sapkán valami fehér maszat van. És a gyerek kezén. Az arcán. A többi sapkán. Az fiókok fogantyúin. Az összes ruhán. Rosszat sejtve nyitottam ki a dobozt. És igen, valóban ott volt a pelenkázóról valahogy lepiszkált popsikenőcsös tégely kinyitva, részint belekenve a doboz belsejébe, részint a szoba minden létező pontjára, és persze a gyerek testrészeire is jutott bőséggel. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.