Meglátta, hogy narancsot eszem. Fogalmam sincs hogy kívánta meg, mivel még sose kapott, de gondolom már megtanulta, hogy amit anya eszik, az csak finom lehet (milyen finom volt a napokban az a darabka szalonna is, ami valahogy átkeveredett az ő tányérjába...) Először csak egy fél gerezdet adtam neki, figyeltem, hogy mit kezd vele. Forgatta a szájában egy kicsit, majd összeharapta, na ettől a pillanattól a narancsnak - és minden ezután következő narancsnak - nyert ügye volt. Már nyújtotta is a praclijait, mindkettőt egyszerre a következő két szeletért. Az elsőt betömte a szájába, a másikkal rohant az apjához büszkélkedni, mije van. Többet nem mertem adni elsőre. Ő viszont...hogy-hogynem, egyszer csak megjelent a székem mellett egy egész naranccsal, és a kezembe nyomta, tessék anya, együk meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.