Amint meghallja a wécéajtó csukódását, már rohan is, nehogy lemaradjon valamiről. Ez akkor rendben van, amikor csak mi vagyunk itthon, de hogy a vendégek hogy értékelik, hogy egy kacagó egyéves sasol befelé az ajtórésen és nyújtogatja a kis kövér praclijait, azt nem tudom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.