Szánkózni is próbáltunk ma, mert mi mást csinálhatna az ember március idusán. A terv addig működött, amíg bele nem tettük a gyereket a szánkóba. Attól kezdve kétségbeesett sírásnak és visításnak nevezném inkább a kalandot. Remélem jövő márciusban nagyobb szerencsével járunk. De akkor már sokkal többen leszünk...vagy ha nem is sokkal, eggyel biztosan. Mert hát bébisedünk megint. Nyár közepén már két ilyen kis sajtkukac fog nyüzsögni a világban. Bár fijjam addigra már komoly, felelősségteljes nagyfiú lesz. Maximum a szánkózás rejtelmeibe nem ő fogja bevezetni a testvérét. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.