Reggelre kelve fijjamat egy ceruzával a kezében találtam a szobánk padlóján, amint éppen a határidőnaplóm belső borítójára rajzolgatott elmerülten. Aztán azt megunva lapozgatni kezdett, és véletlenszerűen kiválasztott oldalakat látott el a kézjegyével. Milyen rendes gyerek, hogy sem nem a falon, sem nem a padlón kezdte festőművészi karrierjét...és még csak nem is egy könyvet firkált össze, mint az anyja annak idején. Büszke vagyok rá. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.