Azt hiszem, ez már a fáradtság csúcsa. Fijjam az előbb elém állt, a kezembe nyomott egy pár zoknit, majd jelentőségteljesen felém nyújtotta a lábát. Erre csodálkozva megkérdeztem, hogy mit akar. Butább vagyok, mint egy másfél éves.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.