Az nem a miénk - mondom Vilmosnak a játszótéren talált homokozólapátra, amit éppen próbál bezsúfolni a vödrébe a többi közé. Nem a miénk - hangsúlyozom még egyszer. Tanácstalanul körülnéz, hogy akkor vajon kié. Rajtunk kívül senki nincs a játszón, viszont meglát egy bácsit kilépni az egyik garázsból. Mielőtt bármit tehetnék, már oda is rongyol hozzá és megpróbálja a kezébe nyomni a lapátot. Szegény bácsi nem igazán tudta értelmezni a felállást, én meg csak nevettem. Nem a miénk. De valakié kell, hogy legyen. És az én fiam szerint jobb az ilyesmit gyorsan rövidre zárni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.