Cseresznyét magozok a konyhában, Vilmos sütit majszolgat, apja mosogat. Beszélgetünk, és mivel elég halk szavú vagyok, időnként hátra kell fordulnia, hogy halljon is, közben vízzel csöpögteti a térdeimet. Rámordulok, hogy ez nekem nem jó. Kapok pár cseppet a szemem közé,…

Mennyire gyakori, hogy egy másfél éves saját kezűleg tör be egy ablakot? Valahogy nem gondoltam, hogy ilyen korán már ilyesmitől kellene tartanunk. Kellett volna.

Azt hiszem, ez már a fáradtság csúcsa. Fijjam az előbb elém állt, a kezembe nyomott egy pár zoknit, majd jelentőségteljesen felém nyújtotta a lábát. Erre csodálkozva megkérdeztem, hogy mit akar. Butább vagyok, mint egy másfél éves.