Fijjam rájött, hogy a rajta lévő bady patentjai pont olyanok, mint a kabátkáján levők. Most éppen a konyhapadlón ülve próbálja a kabátról levett kapucnit a saját alsó fertályára csatlakoztatni. Meg kell mondjam, elég vicces látvány. Hát még ha elkészül vele!

Másfél-kétórás visítás után kisebbik csillagom végre úgy dönt, hogy alszik egyet. Már csend van kemény öt perce, mikor Vilmoskám halkan odalopózik hozzá, és sugárzó arccal a fülébe kiabálja, hogy baba! baba! Mit mondjak, nem az volt az első gondolatom, hogy milyen aranyos.…

Az nem a miénk - mondom Vilmosnak a játszótéren talált homokozólapátra, amit éppen próbál bezsúfolni a vödrébe a többi közé. Nem a miénk - hangsúlyozom még egyszer. Tanácstalanul körülnéz, hogy akkor vajon kié. Rajtunk kívül senki nincs a játszón, viszont meglát egy…

Fijjam azért sír, mert nem a megfelelő Hupikék törpikéket kapcsoltam be reggeli után. Legalább a mesét eltaláltam, csak a részt nem. Ez bizony csak félsiker.