Vilmos az ölemben ülve próbálja kibontani a ruhámat, és közben mondogatja, hogy tej, tej. Nevetve húzom vissza a ruhát a jobb mellemre és szólok: Az öcsié, kisfiam, neked már rég nem kell tej. Öcsié, mondja, és kibontogat bal oldalt: [Vil]Mosé - szögezi le nyomatékosan. Csak igazságosan, anya, kettő van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.