Megvettük az első igazi nagyfiús alsónadrágokat. Ha lett volna olyan gondolatom, hogy a fiam majd ellenérzésekkel viseltetik irántuk, az először a boltajtóban dőlt volna meg, mikor kikapva egyet a csomagból, kisnadrágját letolva rögtön felvett egyet, nem törődve a népes és igen mosolygó közönségről; másodszor félúton hazafelé, mikor megpróbált egy másikat is megszerezni, és csak azzal tudtam lebeszélni, hogy "kisfiam, majd otthon"; harmadszor az emlegetett itthon, mikor mire kettőt fordultam, magára húzott egyszerre ötöt; negyedszer pedig a visításkor, mikor a feleslegesnek ítélteket lehántottam róla. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.