Az oviba bemenni könnyű, csak a kapukódot kell ismerni. Kijönni viszont, húzva magad után a krokodilkönnyeket hullató, rúgkapáló, ordító gyereket, elég nehéz. A szembeni piacon egy emberként kérdezték résztvevőn a népek, mért sír ilyen keservesen ez a kisfiú. És szintén egy emberként nevettek fel, mikor elmondtam, nem akart kijönni az oviból. És milyen igaza van! Az ovi tömve van gyerekekkel és játékokkal, anya meg egyszer csak azt mondja, hazamegyünk, oda, ahol csak egy gyerek és néhány kupac játék van. Tök gáz. Hát így zajlott az első csoportlátogatás az óvodában. Ha legközelebb megyünk, megkérdem, vállalnak-e bentlakó gyereket. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.