A Hókirálynőt néztük múlt héten. Ez volt az első darab, amiből már értett valamit. A címszereplő színrelépésekor belekapaszkodott a kezembe, anya, nem félek, anya, nem félek, mondta remegve. Csibém, mondom, nézd, az ott a hókirálynő, a ruháját (nagy, lebegő nylon, tényleg félelmetes) lentről fújják a bácsik, attól lobog annyira, tudod, mint mikor apa zacskót rak a kukába, hogy felfújódik az is. Erre megnyugszik, nézi tovább a darabot. Hazafelé a buszon megkérdezi tőle egy néni, hogy mit látott a bábszínházban. Boldogan feleli, hogy a Zacskókirálynénit. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.