Oviba menet minden reggel találkozunk ugyanazzal a kutyasétáltató nénivel. Ő minden reggel nagyon kedvesen köszön nekem is és Vilmosnak is, Vilmos viszont sose válaszol nagy reggeli zavarában. 

- Fiam, legalább a kutyának köszönhetnél ilyenkor - mondom, hátha ezzel ráveszem a megszólalásra. 

- De anya, a kutya nem tud beszélni!

Ennyit a reggeli gyereknevelő tevékenységem hasznosságáról. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.