Az első problémám az, hogy a játszótéren - ahova mellesleg mi is járunk - futtatják a kutyákat.

A második az, hogy még akkor sem szólnak rájuk, mikor a gyerekem sikítva a nyakamba ugrik, mely megmozdulás szerintem maximálisan kifejezi a tényt, hogy fél a kutyáktól. De ha ez nem lenne egyértelmű, verbálisan is megerősíti, anya, félek a kutyáktól. Nem halkan. Miközben a kutya ránk ugrál. 

A harmadik pedig, hogy mikor finoman megkérdezem, hogy nem lehetne-e, legalább amíg itt elhaladunk, a szavamba vágva ingerülten közlik, hogy nem bánt, és vígan beszélgetnek tovább. 

Biztos én vagyok érzékeny így hétfő reggel. De ha megtehetem, bokán rúgom, aztán pedig leköpöm. Persze nem a kutyát. Vele semmi bajom. Ha máshol van. Vagy pórázon. Vagy jól nevelt. Vagy legalább elmúlt már nyolc óra. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.