Hajnali üzenet a kórházból:

Nincs is annal szebb, mint mikor a tiznapos anyuka hajnali haromkor a langyos zuhany alatt probalja a pattanasig feszult melleibol kimasszirozni a felesleges tejet. Gyertek amint lehet.

Mindeközben itthon:

0725 "ha az anyatej hiánya miatt nem kéne tápszert adni, meg a rendkívüli helyzet miatt nem kéne szabadságot kivenni, élvezném, hogy az öt-, meg a háromévest istápolom, a tíznapost meg cumiztatom
de mi, négy pasik, nem élvezzük - anya után sírunk: mindenki a maga okán"

0725 "nem akarnám túlspilázni, de ha egy pasi egyedül marad egy három- meg egy ötévessel, plusz egy tíznapos csecsemővel, az azért kihívás :)
egyelőre megbirkózunk vele - de nem szeretjük :)"

0725 ""anya nem mondta meg, hogy kórházba megy, mérges vagyok rá - csak annyit mondott: mmm"
tényleg sokkal okosabbak, és tényleg több őszinteséget várnak el, mint gondolnánk - nincs mese, egyenesnek kell lenni minden helyzetben"

0725 "nagyon fura - bár számíthattam volna rá
anya csak egy estét nincs itt, és két fiú - perszer leginkább az ötéves Vilmos -, elkezd kérdezni: ezt miért így csináltad, ezt miért úgy?
még a végén újra katolikus leszek :)"

0725 "és most indul a buli: anya nincs, nekem kell felpattannom két-három óránként etetni, időnként pelenkázni - csináltam már ilyet, de nem élesben, egyedül
amúgy ez ráférne az összes rednekkre"

0726 "ma reggel korán ébredtem, de már jöttek át a srácok a másik szobából, és Vilmos mondta, hogy szeretné megetetni Misit, mert anya nincs itt
félálomban gyorsan átpelenkáztam a kölköt, megcsináltam a tápszert, majd odaadtam Vilmosnak, aztán figyeltem, ahogy cumiztat, Zsiga meg közben simogatja az öccse fejét, és azt mondja: "mi barátok lettünk Misivel"
ekkor gyorsan kimentem tusolni :)"

Zs: - És Misike kinek lesz a bátyja?

V: - Hát majd a Petrának.

A: - Ki az a Petra? - kérdezem rosszat sejtve.

V: - Hát aki majd a pocakodból születik legközelebb.

A: - ...

0714 "ez a kölök direkt szívat :) - ha még két napig nem bújik elő, akkor lejár az előző GYES, és mehetek ügyet intézni..."

0715 "2016. július 15. 02:35
Dajkó Mihály Tamás
(a nyavalyás: egy nappal a gyes lejárta előtt :) )"

0715 "Hát ez korán kezdődik :)
anya még egy fél napja sincs a kórházban öcsivel, reggeliztetem a kölköket, Vilmos kilöttyinti a tejet az asztalra, rászólok, mire ő: nem baj, anya úgysincs itthon"

0715 "délután van, még mindig nem aludtam semmit, és most, hogy el tudom rakni az itthon lévő kölköket, most ülepedik le az elmúlt kb. 24 óra
és az van, hogy a harmadik fiam születésnapját nemcsak azért fogom könnyen megjegyezni, mivel az bátyja előtt egy nappal született, hanem a délután miatt, amikor Esterházy meghalt, meg azért is, mivel a klinikán várakozva, kínomban netezve éjszaka azon kevesek közé tartoztam e kis hazában, akik elsőként értesültek a nizzai merényletről
nem tudom, a Jóisten játékos-e, de ha az, nagyban űzi"

0715 "itt vagyok most a fiúkkal egy boldogságos szituban: anya öcsivel a kórházban, mi meg szalmáskodunk
de ahogy a vacsorát készítettem, megcsapott annak a fuvallata, hogy milyen rohadt nehéz lehet azoknak a szülőknek - akár férfi, akár nő -, akiknek bármilyen okból egyedül kell felnevelniük a gyerekeiket
sokat láttam már ilyet, de megérezni csak most - olyan kurvára féloldalas, instabil, félelmetes"

0715 "a stressz ellenére gyönyörű nap volt a mai: csak mi, három pasik - még sosem volt ilyen
de
kalap szart nem ér az egész anya nélkül - az, hogy én kompenzálok, az érhető, de hogy a fiúk is elkezdenek másként viselkedni... nem, gyereknek két szülő kell"

0715 "szívfacsar
a kisgyermekes családok rutinjairól nyilván nem kell mesélnem
na, ma, hogy anya nincs, így zajlott
- Zsiga üvöltött fürdés közben, kiderült, hogy azért, mivel anya egyedül hagyta, nem jött haza
- Vilmos a lefekvési szertartásban puszit adott anyának "Tudod, ő most láthatatlan" megjegyzéssel
- majd Vilmos elénekelte az öccsének a Bóbitát, amit az anyjuk szokott minden este"

0716 "azt mondja Zsiga - aki így most középső lett -: "most már én vagyok a bátyus""

0716 "bazmeg, ha két kisfiúnál nem tudod megszervezni, hogy ki és mikor pisáljon, illetve kakiljon, akkor ne légy HR-es - nem is akarok :)"

0716 "nagyon fura látni, hogy egy ilyen kicsi - hamarosan ötéves - fiú nyomás alatt hogy fel tud nőni
csak két nap - mondom: két nap! -, hogy nincs itthon anya, és közben persze minden nap találkoztak vele
de már nem kell neki kétszer elmondani, hogy ágyazzon be, már felügyeli az öccsét, már kérés nélkül teszi meg azokat a dolgokat, amikért korábban könyörögtem"

0716 "azért az minimum vicces - igazából nem találom rá a jó szót :) -, hogy a szülészeten kvázi idegenvezetőként működöm: felvilágosítom a nyúbikat, hogy hol van a kávé-, illetve kólaautomata, felvázolom a klinika alaprajzát, elmondom, melyik sarokban van olyan eldugott konnektor, ahol fel lehet tölteni a telefont, felsorolom, hogy hétvégén melyik ajtó van nyitva, melyik zárva
fura :)"

0717 "bocs, de ezen nem tudok túllépni, könnyes szemmel jöttem ki a szobájukból: "Zsiga, anya holnap jön a Misikével, akkor majd énekel, de most én énekelem el neked a Bóbitát. Jó?""

Azt hittem, a mai nap legviccesebb pillanata az volt, mikor Zsiga délután elaludt nyalókaevés közben és Vilmos nevetve szedte le az róla az arcára ragadt nyalókát. De nem, ezt bőven felülmúlta, mikor félálomban, a szemét résnyire nyitva felült, és az ökölbe szorított kezétől pár centire nyalogatni kezdte a levegőt, majd aludt tovább, mit sem törődve azzal, hogy az anyja majd' megfullad a nevetéstől. Na az tuti, hogy ilyet még nem láttam. 

Már több mint egy hete nyaralnak a csemetéim. Veszettül hiányoznak. Pár napja csak azért elmentem az ovi felé, hogy gyereket lássak. Lassan ideje, hogy hazatérjenek. Vagy hogy megszüljem a harmadikat, aki még jó darabig a szoknyám mellett marad. 

Nem tudtam velük menni, így életükben először egyedül nyaralnak a nagyszülőknél. Ma, az első reggel beszéltem velük.

Valahogy úgy alakult, hogy még nem voltunk templomban a gyerekekkel egészen eddig, unokaöcsi keresztelőjéig. Belépve Vilmos elámult a festett üvegablakokon, a szobrokon, falfestményeken, kérés nélkül suttogóra fogta a hangját, úgy lelkendezett, hogy ez milyen szép. Betereltük őket egy padba, leültünk melléjük, vártuk, hogy kezdődjön a szertartás. Zsiga, aki egészen addig hallgatott, nézelődött, ezt a pillanatot választotta, hogy csengő hangon megtudakolja: És mikor hozzák már a kaját?

- Anya, mit jelent az, hogy kak?

- Magyarul nem sokat. De oroszul például azt jelenti, hogy hogyan. Как тебя зовут - hogy hívnak?

- Én Dajkó Vilmos Pál vagyok. Öcsi téged hogy hívnak?

- Dajkó Zsiga Indijános

Valóban, a Jánosnak önmagában semmi értelme. 

V: - Anya, bocsánatot kérek!

A: - És miért?

V: - Mert rossz voltam.

Zs: - Anya, bocsánat!

A: - És te miért kérsz bocsánatot?

Zs: - Mert te rossz voltál. 

V: - És akkor most már vetítünk? 

A: - Csak ezért kértél bocsánatot? 

V: - Hát igen! Mert akartam, hogy vetítsél.

Vilmos híresen lassú evése ezennel bekerül a családi legendáriumba: Ma lassabban ette meg a tojáslevest kanállal, mint Zsiga villával. Lehetne ezt még fokozni?