Készülünk haza a húsvétra. Vilmosnak minden nap eszébe jut valami, hogy majd mit fogunk csinálni és kivel fogunk találkozni. Fagyizunk a mamival. Tüzet rakunk a papával. Meglátogatjuk Barika nénit és Nyuszi bácsit. És hatalmas élmény lesz, hogy buszozás helyett Bendő bácsi jön értünk autóval. Nagyon készülünk. Szóval Marika néni, Gyuszi bácsi, Bandi bácsi, vigyázat, jövünk!

Beszélgetünk vacsi közben.

- A papa leesett és beütötte a fejét a kőbe? 

- Igen fiam. 

- És fáj a feje?

- Nem, már meggyógyult. 

- És be volt neki kötve?

- Igen, be.

- És akkor ő volt a Humpty Dumpty?

- Igen - nevetek fel - ő volt Humpty Dumpty - nevetek tovább. 

- De anya, ez nem vicces!

Dehogynem. 

Oviba menet minden reggel találkozunk ugyanazzal a kutyasétáltató nénivel. Ő minden reggel nagyon kedvesen köszön nekem is és Vilmosnak is, Vilmos viszont sose válaszol nagy reggeli zavarában. 

- Fiam, legalább a kutyának köszönhetnél ilyenkor - mondom, hátha ezzel ráveszem a megszólalásra. 

- De anya, a kutya nem tud beszélni!

Ennyit a reggeli gyereknevelő tevékenységem hasznosságáról. 

- Vilmos, gyere vacsorázni! Túrógombóc van...

- Én nem szeretem, azt öcsi szereti, én inkább még játszom...

- ...cukros tejföllel.

- ...szedhetek én?

"Az ember tényleg csak hülyül, ahogy felnő és öregszik.
Séta közben Vilmos egy ideje cipel egy nagyobb ágat.
- Vilmos, mit akarsz azzal az ággal?
Néz rám, a hülyére:
- Vinni."

Valamelyik nap a szokásos esti maratoni rendrakás után mondtam az uramnak, hogy legközelebb olyan játékot hozzon a gyerekeknek, ami egy vagy maximum kettő darabból áll. Na mit hozott? Babylont.

- Öcsi nem kéri már, te megeszed, Vilmos? 

- Igen, megeszem neki. 

- Nem neki, fiam, hanem az övét. 

- Öcsi, megeszem az övedet.

Ezt át kell gondolnom. 

Hazaértünk az oviból. Vilmoskám belegázolt az összes pocsolyába és tökéletesen tiszta csizmában ért haza. Én igyekeztem kikerülni a pocsolyákat, és meglehetősen sáros cipőben értem haza. Azt hiszem felül kell vizsgálnom az álláspontomat a pocsolya-jelenséggel kapcsolatban. Meg azzal is, hogy okosabb vagyok-e, mint egy hároméves. 

- Milyen a leves, fiam?

- Finom!

- Megkóstoltad már?

- Még nem.

Torna utáni nyújtásnál tartok, mikor arra jár Vilmosom. - Anya, vizes a pólód - csodálkozik rám. Majd elgondolkodva hozzáteszi: Biztos leöntöttem...