Próbálom megmagyarázni a hároméves fiamnak, hogy a 24 csokit tartalmazó táblából mért csak egyet vehet ma. Nem sikerül. Szerintem azt hiszi, én akarom megenni. Érzem már, hogy ez egy nagyon nehéz hónap lesz. A kicsinek is hiába magyarázok, levegővétel nélkül hajtogatja, hogy még még még még még.

"napi idill :)
- Pali, mindjárt indulok Vilmosért az oviba, de előbb megkeresem a répákat, amiket reggel eldugott.
- Kettőt már beraktam a kosárba.
- Ok, de hétnek kéne lennie. Három benne volt a táskámban, úgyhogy még utána kéne nézni a többinek."

(Mindenki megnyugtatására: megvan mind a répa. A krumplik miatt kicsit aggódom, azokat nem számoltam meg előre.)

"Ma este, ahogy a másfél meg a hároméves körülöttünk cincogtak, egyszer csak a feleségem megszólalt: "Sose voltam még ilyen boldog életemben, ennél már csak rosszabb lehet."
Szokás szerint morogtam valamit, hogy "ja", "hm", "aha".
Pedig."

"világéletemben iszonyú béna voltam kézügyességileg, csak a Jóistennek köszönhetem, hogy a napi kudarcok mellett ép ésszel végigcsináltam a szakközepes négy évet - "az Erősáramú történetének legtehetségtelenebb diákja" - ahogy egy szakmai tanárom fogalmazott
de hogy a még nem hároméves fiam is jogosan rám pirít, hogy az összeszerelős mozdonynál "az nem oda való, hanem ide", az minden eddigi megalázásnál messzebb megy "

Reggel Vilmoskám torna közben kérdezett valamit tőlem. Levegőm nem sok volt, csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy "aha".

Erre fijjam: - Nem aha, anya, hanem igen.

Tanultam belőle. 

Ti mit tartotok az öntözőkannában? A miénkben jelenleg van fél marék ropi, három keksz, két hűtőmágnes és egy rágóka. 

- Kicsim miért nyitod ki az ablakot, megfázol!

- Megnézem az elefántot. Nézd - mutat az égre - ott megy az autóban.

Bevallom, én nem láttam. 

- Anya kérek törlőt (zsepi).

- Nincs nálam kisfiam, ne haragudj, de rögtön hazaérünk és apa ad neked.

- Ad?

- Hát persze, csibém, apa a csillagokat is lehozná neked az égről.

- A kéket. A kéket kérem.

- Fiam, ha nem eszed az ebédedet, akkor nem megyünk csúszdázni és mesét sem nézhetsz. 

- Jó - mondja, és hátat fordít az asztalnak - akkor nézem a hűtőmágneseket. 

"hát igen...
odaadtam a még nem hároméves fiamnak a leharcolt mobilomat játszani, de nem a gombokat kezdte el nyomkodni, hanem a kijelzőt tapicskolta 
(fogalmam sincs, hogy fogom elmagyarázni a magnókazetta meg a ceruza viszonyát majd később )"