"Ma reggel oviba menet Vilmos látott egy friss festést, az oszlopokat piros-feketére mázolták. Megörülve mondta: Anya, nézd, ott a piros, ott a fetek... feke.. blekk!
Azt hiszem, kevesebb angol nyelvű ovis filmet kellene néznie"

- Megkeresem apát!

- Kicsim, apa még Pesten van.

- Jó. Akkor Pesten keresem apát.

Anya leesett a cumi...nem találom. Biztos elbújt. 

Biztos. 

Zsigmond Vilmosnak adta az első igazi puszit. Vilmos sírt, mert gonosz anya leszúrta valamiért, öcsi odatotyogott hozzá és adott neki egy puszit. Anya meg itt szipog a könnyeit nyelve, mint egy élő szentimentála. 

Zsiga nagyon szereti az almát, minden nap megeszik legalább egyet. Mostanában kezd szavakat mondogatni, és az almát nagyon fontos kategórianévvé formálta. Alma (amma) az alma, alma a narancs, alma a labda, és alma a kis kerek csokis süti is, amit apa szokott venni és mindig olyan magasra teszi, hogy ne lehessen elérni. Ma almáspitét sütöttem, és az almareszelék kicsavart, leszűrt levét beleöntöttem az ivókájába, odaadtam neki, tessék fiam, alma. Nézett rám megütközve a kis okos szemével, visszaadta, és elballagott a gyümölcsös kosárig, kivett egy almát, és felmutatta. Ez az alma, anya. Kit akarsz átvágni? 

Vilmoskám túrórudit majszol reggel. 

- Fiam, adsz egy falatot? 

Kettétöri és felém nyújtja az egyik felet.

- De aztán ennyi!  - mondja komolyan, az én hangsúlyommal. 

Lehet, hogy nekem kéne oviba járnom. 

- Obia nem, obia, nem, obia nem - hajtogatja Vilmoskám felkeléstől indulásig öltözés, cipőhúzás, kabátgombolás, ajtónyitás, liftbeszállás közben. 

- Szia bácsi, megyek a obia! - jelenti ki büszkén a liftben velünk utazó szomszédnak. 

- Obia megyünk, játszok a obijátékkal, kék autóval, eszem levest, alszom a piros ágyon - csacsog az oviba menet egész úton. Így igazodjon ki a gyereken az ember. 

Tusolok. Zsigmond fiam sírva nyújtogat felém egy kishajót, látom, nem tudja szétszedni. Szétszedem, tusolnék tovább, de a gyerek levegővétel nélkül sír még mindig és nyújtogatja felém ugyanazt a hajót, csak most két darabban. Ezúttal összerakni nem tudja. Meg se próbálja. Összerakom, és várok, csend lesz-e. Nem lesz csend, akár a gyerek könnyeiben is fürödhetnék, miközben kb 5 perc alatt tíz-tizenkétszer összerakom és szétszedem a hajócskát. És közben azon gondolkodom, biztos, hogy én szültem ezt a gyereket? És azon, hogy ennyire lusta, vagy ennyire nulla a problémamegoldó készsége. Nem tudom melyik a rosszabb, de azt hiszem, inkább kényelmes. Hiszen mindig van egy hülye, aki bármit megtesz helyette, érte, miatta, csak ne visítson. 

- Mit főzzek ma, kisfiam? 

- ÉN az oviban eszem. 

Nesze. 

Ma benéztünk a szempillás autóba. Egy szánkó volt benne. Vajon téli gumi helyett? Nagyon el vagyok maradva autódivat tekintetében. Lehet, hogy a nagy hidegben majd muffot és fülvédőt is kap?