Általában sajtkrémes kenyeret reggelizik. Már nem ragasztgatja a tálcára, jobbat eszelt ki, az arcára keni. A legtutibb az, ha nem darabolom össze a kenyeret, mert akkor szépen megfogja a két kezében, és mint egy törölközőbe, beletörli az arcát. Először azt hittem azért, mert a közepét akarja először enni, és nem fér hozzá, ezért kettőbe vágtam, de úgy is beletörölközött. Gondolkodom rajta, hogy az esti fürdetést át kellene rakni reggelre. Igazi élmény a pillanatok alatt rászáradó sajtkrémet mosdókesztyűvel levakarni az arcáról, füléről, feje búbjáról. Neki főleg. 

A mászáshoz kellenek a kezek, és egyelőre a lépegetéshez is, egyensúlyozási és kapaszkodási célzattal, úgyhogy a hurcolni kívánt dolgokat praktikusan a nyakába akasztja. Délelőtt az itthoni nadrágommal és a hajpántommal a nyakában flangált, mikor megjöttem, a nyakába vette a kulcscsomómat, az egerét és a váltócipőmet és nadrágomat tartalmazó szatyrot. Ez egészen addig működőképesnek tűnt, amíg fel nem akart jönni az ágyra, az nem ment, a ballaszt visszahúzta. Ekkor átnyergelt egy leeresztett úszógumira. Néha fogalmam sincs honnan szedi ezeket a cuccokat. 

Vilmos vacsora közben azt gyakorolta apájával, hogy hogyan lehet a megpakolt kanalat a szájához vezetni úgy, hogy közben ne veszítse el belőle a kaját. És láss csodát, a vacsi végére három kanálból kettő a szájában landolt, és csak egy a tálcán, a földön, a tenyerében, vagy a füle mögött. Milyen ügyes az én fiam!

Fijjam odáig van a karácsonyfáért. Jó magasra tettük, hogy csak akkor érhesse el, ha felmászik a kanapéra, de azt még sose tette, így nem aggódtunk. Eddig. Most persze első dolga volt a kanapét megtámadni, úgyhogy karácsony másnapján átrendeztük a szobát. Most a járóka van a karácsonyfa alatt, onnan nem éri el, gondoltam naivan. Kb öt percig mikor láttam, hogy egy rágókát használva kézhosszabbítónak a szaloncukrokat pofozgatja. Több ötletem nincs, most már így marad, maximum nem használunk járókát amíg nem válik a szoba karácsonyfamentessé.

Még jó, hogy van nekem egy testvérem. Elmeséltem neki a nagy kék gombos problémámat, jól megmosolyogta a könyvrétegekkel megemelt számítógépet, és kb két mozdulattal kiiktatta a kikapcsológombot. Most már nyomkodhatod, fiam.

1222 két lépés, 1223 három lépés... vajon hányat kell lépnie egy babának egy napon belül, hogy az már járásnak legyen mondható?

...ez már nem is cumi, hanem átfolyó rendszerű nyálbuborékoltató...

Bizonyos apró jelekből arra a következtetésre jutottam, hogy a gyerek feléri a szennyestartót. Az első gyanús momentum az volt, mikor az uram mesélte, hogy míg dolgozni voltam, fijjam egész délelőtt egy világoskék, narancssárga szivecskés, masnis bugyival a fején közlekedett a lakásban. A második az, mikor a bugyi masnitlan fekete verzióját a kukában találtam meg egy pár fekete papuccsal egyetemben. Itt jegyezném meg, hogy lassan tanácsos lenne kétirányúsítani a kukafigyelést, nem csak azt nézni, hogy mit vesz ki, hanem azt is, hogy mit rak be helyette. Így talán megkíméljük magunkat az állandó felesleges keresgéléstől. Na és mi lesz akkor, mikor megtanulja, hogyan lehet lehúzni dolgokat a wc-n?

A szellőzőrés  a fürdőszoba ajtaján nagyon izgalmas találmány. Míg tusoltam reggel, ott szobrozott, nyújtogatta befelé a kis kezét, de mivel nem fogtam meg, mást eszelt ki, felkapta az első útjába kerülő tárgyat, és bedobta, hátha valaki visszadobja neki. Én voltam a szerencsés. Később folytatta volna a játékot, de akkor már nem én motoszkáltam bent, hanem a mosógép, amely volt olyan unalmas, hogy nem reagált semmiféle kísérletre. Fijjam kitartását bizonyítja, hogy mikor bementem a ruhákért, fél kiló hagyma, pár szem krumpli, két cumi és apa fél pár papucsa figyelt a fürdőszoba padlóján. 

I. (Rettenetes) Vilmos kismotort kapott a bébiszitterétől (pontosabban szólva lábbal hajtós járművet, mint megtudtam, ez a hivatalos neve a 2-4 kerékkel rendelkező járgányoknak, melyekkel a kis törpetorpedók süvítenek). Még nem ér le a lába, így egyelőre tologatni tudja, ezt meg is teszi előre, hátra, keresztbe és kasul is. Sőt, brilliáns logikával rájött, hogy ha az eszközt az oldalára fekteti és rááll, akkor kényelmesen eléri a már több kötettel alátámasztott számítógép szép kék gombját. Meg apa kávéscsészéjét. Telefonját. És még sorolhatnám, de nem akarok neki ötleteket adni.