- Játsszunk házasságosat.

- Azt hogy kell?

- Hát megcsókollak, lesz egy kutyánk...te leszel a kutya. Térdelj le, itt a pórázod...

Kisfiam ma berongyolt a kisboltba, és közölte az eladókkal, hogy "Kér nyúl." Nem értette, hogy mért nem értik, ő piros zacskós puffasztott kukoricapelyhet kér, aminek a csomagolásán régen nyúl volt.  

Vilmos az ölemben ülve próbálja kibontani a ruhámat, és közben mondogatja, hogy tej, tej. Nevetve húzom vissza a ruhát a jobb mellemre és szólok: Az öcsié, kisfiam, neked már rég nem kell tej. Öcsié, mondja, és kibontogat bal oldalt: [Vil]Mosé - szögezi le nyomatékosan. Csak igazságosan, anya, kettő van.

"Mostanában a slágerszó Vilmosnál az "eltört", folyton keresi az elromlott dolgokat: "eltört"
Ma pelenkázás közben előre-hátra hintázik az asztalon, egyszer csak felfedezi, hogy a fütyije a gravitáció hatására visszahullik: "Eltört?" - :-) "

- Hol a kupakja? - kérdezem egy nyitott üvegre mutatva. 

A kezembe nyom egy üvegtetőt és a cumiját. 

- Hát a cumit minek hoztad? 

Kuncog és betolja a szájába.

- [Vil]Mos kupak - mondja elégedetten. ("Mos"-nak hívja magát mostanában.)

Ki hitte volna, hogy ennyi morzsa van a zsemlében?

Vidám esténk volt tegnap. Fijjam a kis bögréjével (böbe) a kezében, annak üres mélyére mutogatva tombolt: "Oda a sört, oda a sört, kér sört!!" Kire ütött ez a gyerek?

Kardozunk Vilmossal. Koccannak a kardok, ez nagyon tetszik neki, kacag közben, és mondja, kocc, kocc, egészségedre.

Vilmos leborít egy kupac könyvet a polcról. Az egyik röptében beesik az asztal és a szekrény közé. Nyakát behúzva néz rám, majd felderülve közli: Gól...

Fiaim tegnap sapkát főztek. Vilmos szerzett egy fedeles láboskát, beletette a sapkát, fakanállal kevergette, lefedve főzögette, mikor kész lett, merőkanállal tálalta öcsinek, öcsi pedig lelkesen csócsálni kezdte. Hamarosan semmi dolgom nem lesz itthon.