Lehet úgy zoknit húzni a gyerekre, hogy közben szalad? Lehet.

- Anya! Anya! Anyaaa! - kiabál csibém a másik szobából.

- Hagyj most békén kicsim, öcsit etetem.

- Apa! Apa! Apaaa!

Még jó, hogy ketten vagyunk.

Karácsony első napja van. Köszönt és jó reggelt kíván egy csíz a csupasz körtefán - szavalom Vilmosnak reggel. Néz rám, néz, majd összefoglalja ő is: Kacsa, eggel. Ebben ki is egyezünk.

Tegnap titokban díszítettem a karácsonyfát, addig ő lent volt apjával a játszótéren. Megjött, és életében először tapasztalta, hogy csukva van a nagyszoba ajtaja. Majd' megőrült, hogy bemehessen, vagy legalább beleshessen, mi lehet ott, amitől ő el van tiltva. Azon kabátostól, cipőstől behasalt az küszöbre, hogy hátha az ajtórésen benézve megtudhat valamit.

Mikor végre beszabadult, kiosztotta, majd ki is bontotta az összes ajándékot. Volt egy kis sírás is, mert hát micsoda méltánytalanság, hogy anya bezzeg laptopot kapott, ő meg nem, pedig azon milyen jól lehetne mesét nézni. Majd jövőre fiam, majd jövőre.

Karácsonyi nagytakarítás. Vilmosom a porszívót próbálja megnevezni. A csövéről már tudjuk, hogy kígyó (kí), és azt is tudjuk, hogy beköszöntött az első nagy autós korszak, mikor nem tudunk elmenni úgy egy autó (ató) mellett, hogy meg ne csodálnánk, mikor a Hupikék törpikéket (végre) kezdi felváltani (kiegészíteni?) a Vakond és a kisautó, mikor bármire ráülünk aminek kereke van és berregünk hozzá. Így hát kedves kis porszívónk a Vilmos-féle keresztségben a Kíató nevet kapta.

"Vilmos ma a kígyókat nézegette az anyja által készített állatos albumban.
Felismerte őket, mondta, hogy "ki" (egyelőre itt tartunk ), majd kirohant az előszobába, és rámutatott a porszívó gégecsövére: ki!"

Fijjam ma szólított először anyának. Engem, és minden nénit.

"elég vicces megélni, ahogy a kölök szavakat tanul: az "apa" az kategórianév a "szülő"-re (ennek az anyja nem örül igazán), a "Pali" meg - anyjától ellesve - azt jelenti: "figyelj már""

Tud élni ez a gyerek. Mesenézés közben oldalba bök, és azt mondja: Sa. Kicsit gondolkodik, majd hozzáteszi: Ke. Vagyis sajtot és kenyeret kíván uzsonnázni. Kijössz a konyhába? Nem. Behozzam? Jó.

Megeszi szépen, a kezembe adja a tányért és jelzi további igényeit: Ta, ci. Várakozón néz, míg le nem fordítom magamban: teát kér és a cumiját, ha már úgyis arra járok. Köszönöm-csillantja rám azokat a gyönyörű kék szemeit, és visszabújik a mesébe. Tud élni ez a gyerek. Tud élni.

Vilmosom Télapónak öltöztetve pompázik egész nap, nem kevés sikerrel úton-útfélen. Itthon is, barátném kacagva pelenkázza. Kérdem mi olyan vicces. "Szerinted? Épp a Mikulást pelenkázom."

"Milyen helyes ez a kis ruha Zsigmondon. Kár, hogy nemsokára kinövi. Kéne még egy gyerek."